Ez így nem megy.......

Néha úgy érzem, mintha semmi értelme nem lenne annak, hogy állandóan csak zenélek.. hiszen mégcsak meg sem közelítem azt a szintet, amit egy zeneiszakközépbe megkövetelnek... annyira távolinak tűnik ez az egész... 
És valahogy, ez a múltpénteki borzasztó óra az új tanárommal... mintha ez döbbentett volna rá, hogy: hé! mit képzelsz te?! azt hiszed olyan nagy zenész lehetsz? álom világban élsz!!!
Annyit gondolkozom ezen.....
És egyszerűen mégcsak a zongora elé sem tudok leülni....
Mintha.. eltűnt volna az a varázs, az a csodálat... a zene iránti imádatom, mintha egy óra alatt elveszett volna. 
És utálom ezt.
Magamat hibáztatom, hogy nem birom rávenni magam, hogy leüljek, és igenis gyakorolni,gyakorolni,gyakorolni.
De ha meg mégis odaülök, akkor meg nem azt játszom, amit kell..
Ez így nem megy..............
Mit csináljak?? T.T
Borzasztó, de nem... nem megy. Nem.NEM!
Ma is inkább nem mentem, csakhogy nyerjek még egy kis időt, hogy rávegyem magam a gyakorlásra... de jövőhét.. akkor már muszály lesz.. nem kereshetek minden héten kifogást, hogy mért ne menjek. De... :'S Mit tegyek. mit tegyek..,?????? T.T
Oké.
Holnap.
Holnap, majd holnap.


Majd megoldódik minden.
Végülis ha onnan nézzük nem lehet minden tökéletes.
Eddig csak jó tanáraim voltak.
És az, hogy most egy ilyen maximalista, és türelmetlen nőhöz raktak, az csak egy próba, hogy ha ezt kibirom, akkor nincs akadály nem igaz?
Gondolom én...